Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.
Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap,
hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha
meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába,
épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie,
szörnyű dologra ért vissza.
Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt
belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést
szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt
menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig
már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem
magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" -
kiáltott fel elkeseredve.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt
egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a
kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a
lakatlan szigeten."
- felelte a kapitány.
Az ember életében mindig vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek
érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív
történésre van egy pozitív válasza...